Mária vagyok, Knut barátnője. Knut kitörte a kezét december végén, és nem nagyon tud most gépelni. Viszont időközben már voltunk majdnem 3 Joyride koncerten, úgyhogy gondoltuk, lediktálja nekem a beszámolóit, én meg beküldöm a joyrideband.hu webmesterének, biztos örülni fog neki. 

Knut Nyolcadik naplója

2009. december 29., Menta Terasz

Előszilveszteri Tribute Fesztivál

Előszilveszter. 4 zenekarral. Köztük 3 koncertjén már voltam; a Blondayt viszont még egyáltalán nem ismertem eddig. Akár hiszitek, akár nem: Blondie-t játszanak!

Hát lássuk csak, milyen volt… menő! A Returner kezdett. Tudjátok, ahol pasi az énekes, azaz a Tina Turner magyar megfelelője. Időközben tökélyre vitte a mozgását, ami egy hölgyet utánzó férfi esetében fura lehet. Tibi (így hívják az énekest), szerintem ideje belevinned egy pici iróniát a dologba, és tényleg felvenni valami dögös Tina Turner jelmezt! Na akkor aztán tényleg tökéletes lenne a show! Persze így is jó volt: pl. emlékszem, beszereztek 2 csini vokalistát meg egy új basszerost! Zeneileg nagyon együtt volt a banda. Arra viszont már nem emlékszem, milyen számokat játszottak, de biztos sok Tina Turner szám volt közöttük.
(Hogy ez a Knut milyen vicces – Mária csípős megjegyzése.)

Ellenben – megpróbálok kulturáltan fogalmazni – iszonyú halk volt az egész! Ez biztos a Menta terasz sajátossága. Nagyjából a 4. sorban már nem hallottunk semmit. Nem baj: mi úgyis legelöl szeretünk állni, hisz onnan látni a csajokat!
(No meg a színpadon lévő pasikat – Mária megjegyzése.)

Na a Returner után jött a Joyride. Egy picit hangosabban nyomták – biztos lefizették a hangmérnököt. (Pl. egy-két Kata puszival.) Ja, minden zenekar szinte hajszálpontosan 1 órát játszott, ha jól emlékszem. A Joyride is. Így szinte „csak” a kötelező számok mentek le. Volt viszont két meglepi, erre bezzeg még most is emlékszem! Az egyik a How Do You Do volt – country (!) verzióban, a másik meg Edit saját száma volt, amit Gábor egy szál gitáron kísért: ez volt a Fever Elvistől. (Bár bizonyára mások is énekelték, de Elvis a lényeg!) A countrys How Do You Do milyen is volt? Hát … jópofa! Igen, azt hiszem, ez a legjobb szó. Viszont Máriának az a szám tetszett a legjobban! Az volt az első Joyride koncert, amire elvittem, mert előtte 2 héttel jöttünk össze. (Knut! Rosszul emlékszel. 3 héttel előtte jöttünk össze! 2 héttel előtte aludtál először nálam… jellemző …) Edit-féle Fever meg nagyon feldobta a hangulatot.  Sok-sok füttyre meg tapsra emlékszem, ill. arra, hogy Kata és Gergő elkezdtek táncolni rá a színpadon.

A Joyride koncertjéből még arra emlékszem (úgy értem, azon kívül, hogy szokás szerint nagyon jól nyomták), hogy az ő koncertjük közepe táján hirtelen megtelt a nézőtér, és állati jó lett a hangulat. Nincs mese: úgy tűnik, bejön ez a Roxette-dolog a népnek. És már nem csak a legismertebb számok szövegét éneklik együtt Katával és Gáborral, hanem a kevésbé ismertebbnek is, pl. Hotblooded. Úgyhogy két eset lehetséges: a.) vagy szép lassan kiegészült a Joyride rajongótábora igazi Roxette fanokkal, akik a kevésbé ismert nótákat is fújják b.) vagy pedig az ős-Joyride rajongók már megtanulták ezeknek a számoknak is a szövegét.

Joyride után jött a Room Service. Ezt is nagyon élveztem. Egyedül azt nem, hogy Máriának nagyon bejött az énekes csávó, a Laca. (Nem is jött be annyira! Legfeljebb egy kicsit – Mária megjegyzése.) De jó pörgősek ezek a Bryan Adams számok, és tényleg tök úgy néz ki, és ugyanolyan a hangja is Lacának, mint Bryan Adamsnek. És ez a zenekar is nagyon egyben volt! Látszott, hogy jó sok koncertjük volt már. Azt viszont sajnáltam, hogy ebben a zenekarban nincsenek nők. (Jellemző! – Mária.) Ez volt az egyedüli ilyen banda az est folyamán. A számok között megint ki sikított a leghangosabban? Hát persze, hogy Kata a Joyride-ból! Már megismerem a hangját. Láttam őket, ott ropták Edittel az első sorban.

A Room Service után jött a Blonday, akik Blondiet játszottak. No nem ismertem túl sok Blondie számot, mondjuk úgy hármat, és azoknak nagyon örültem. Meg annak, hogy végre megint nő volt a színpadon!
Juhú, erről jut eszembe, hogy a Joyride alatt volt olyan, hogy felment a Blonday két zenésze, és beszállt 2-3 számba. Na, milyen jól szólt már a 2 elektromos gitár a Joyride-ban! Meg hát egyszerre volt 3 csaj a színpadon! Egy szőke, egy vörös meg egy fekete hajú… (Te, Knut, ne akard kihúzni a gyufát! – Mária…)

Vissza a Blondayra. Itt nyilván egy szőke csaj (Jázmin) helyettesítette Debbie Harryt. Ja, ez nem is olyan nyilvánvaló, hisz Kata sem szőke. (Szerencsére.) Szóval volt vagy hajnali 1 óra, mire a Blonday elkezdhetett játszani, a közönség is jócskán megcsappant, és a maradék sem volt túlságosan bulis hangulatban, mégis le a kalappal előttük, mert jó kis bulit csináltak! Tánccal, énekeltetéssel meg minden. Ja, és egy eredeti Hammond orgona is volt a sarokban. Hát hogy szerencsétlen hangszerrel hogy bántak! De állítólag ezekkel így kell bánni, mert akkor szólnak igazán jól. Hmm…

A Blonday után hazamentünk Máriához. Az est további részét nem részletezem. (De nagy szád lett, Knut! Nem is volt semmi, mentünk aludni, mert hajnali 3 lett - Mária megjegyzése, aki örül, hogy most nem kell többet gépelnie.)